Horsemanship január
A januárt sajnos csak félgőzzel tudtam végignyomni, mert év elején megfáztam, és nagyon-nagyon nehezen jöttem ki belőle.
Sok edzést kellett lemondanom, és ahhoz képest sokat pihengettek a lovak, hogy mennyire aktívnak képzeltem el a januárt. De sebaj, ezen is túl vagyok, és azért nem telt haszontalanul az év első hónapja.
Kiírásra került első lovas workshopom, a Nyeregcsere, ami a western lovaglás felé érdeklődőknek szóló, egynapos program lesz.
Átnéztem a lovaim felszerelését, és vettem egy új nyerget.
Új lovasaimmal megejtettük az első-második lovaglásokat, és kerestünk nekik heti fix időpontokat - így a naptáram máris egy kicsit telítettebb, aminek nagyon örülök.
Mindezek mellett pedig frissítettem kicsit a social media felületeim, és a honlapom kinézetét. Ahol csak tudtam, a korábbi "ZoraWestern" elnevezéseket megváltoztattam Zora Horsemanshipre. Egyik korábbi posztomban említettem már, hogy edzésterv készítő típus vagyok. Ennek jegyében az elmúlt egy-két évben összeszedtem a gondolataimat a lókiképzéssel és a lovasoktatással kapcsolatban, hogy jobban átlássam, mi felé is szeretnék tartani, milyen irányt szeretnék képviselni a lovas közösségben.
A teljesség igénye nélkül megosztom veletek néhány gondolatomat, vázlatosan.
Lovasoktatás:
- érzéssel lovagolni, különös tekintettel arra, hogy nem egy géppel matatunk, hanem egy érző élőlénnyel dolgozunk együtt
- tudatosan lovagolni, szem előtt tartva, hogy akár akarjuk, akár nem, alakítjuk a lovat, amit lovagolunk
- segíteni mindenkinek megtalálni a western stíluson belül a SAJÁT lovaglóstílusát
- sajnos sokan keresnek fel korábbi rossz lovas élményekkel (amiket jellemzően a hozzá nem értés, vagy a jóvanazúgy-hozzáállás okozott nekik) - amolyan szívügyemnek érzem, hogy segítsek ezeknek a lovasoknak újra megtalálni az örömüket a lovaglásban, és segítsek feldolgozni, illetve túllendülni az esetlegesen bennük maradt félelmeken
Lókiképzés:
- minden ló egyedi, mindegyik egy külön személyiség - bármiféle rendszert vagy sémát csak vezérfonalként tartok észben, a mindennapok részleteit az adott lóhoz igazítom
- annyi időbe telik, amennyibe telik - mindig lebeg előttem egy cél, amikor egy lóval dolgozom, és ehhez a célhoz jellemzősen kisebb-nagyobb elvárásokon keresztül vezet az út - de a saját magam és a ló biztonsága elsőbbséget élvez, csakúgy, mint a ló fizikai és mentális egészsége
- továbbra is célom versenyezni, lovakat versenyre felkészíteni, beversenyezni őket - egy pontig. Addig a pontig, hogy a cél ne szentesítse az eszközt.
Hát ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben januárban. Mindezek után, mikor új elnevezést kerestem a kis vállalkozásomnak, rákerestem többek között a "horsemanship" kifejezés jelentésére. Ezt találtam "the art of riding, handling, and training horses" vagyis "a lovaglás, a lovakkal való bánásmód, és a lókiképzés művészete". Megtetszett, és ezt választottam.
A februáromat sokkal több lovazással tervezem tölteni. Elkezdek felkészülni az idei versenyszezonra, a fiatal lovaimmal is temérdek munka vár még rám, és a Nyeregcsere workshop után is szeretnék még idén különféle programokat szervezni a western lovagló stílust választóknak.