Lovasoktatás

A lovaglás a szememben több, mint aktív kikapcsolódás, sportként tekintek rá. Az edzéseket is ennek szellemében tartom. Úgy gondolom, igazán bele kell tennünk egy kicsit magunkból, hogy aztán óráról órára visszakaphassunk egy kicsit többet, jobbat, másmilyent.

Ugyanakkor az érem másik oldala, hogy a lovasok sporttársa egy érző élőlény. Nekik is vannak jobb és rosszabb napjaik, őket is befolyásolhatja az időjárás, összezavarodhatnak, megijedhetnek, és különféle emberekkel különféle szinten érthetik meg egymást, hiszen ők is egyéniségek. Minden edzésen törekszem rá, hogy a lovas technikai és elméleti tudása gyarapodjon, stabilabbá váljon - de ha a ló fizikai és/vagy mentális jóléte úgy kívánja, akkor bizonyos gyakorlatokat egy másik edzésre fogunk halasztani. Hogy ennek előfordulását a minimálisra csökkentsem, saját iskolalovaimat rendszeresen átlovagolom és továbbképzem.

A kis létszámos órák híve vagyok, emellett úgy gondolom, hogy a lovaglást sosem késő elkezdeni, és ezt számos, lóhátra először felnőttként került lovasom bizonyítja. Sajnos gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy valakit rossz élmény, rosszabb esetben sérülés ért felelőtlen oktató vagy edző (vagy éppen egyik végzettséggel sem rendelkező személy...) gondatlansága, vagy egyszerűen csak tiszteletlen, bunkó viselkedése miatt - ezek a lovasok sokszor nagyon is szeretnék folytatni a lovaglást, de félnek az újabb sérüléstől, vagy az újabb megaláztatástól. Bátorítok mindenkit, aki ilyen cipőben jár, hogy keressen magának egy másik lovardát és egy másik oktatót vagy edzőt, és pattanjon nyeregbe egy olyan helyen, ahol vele is megfelelően bánnak, és a lovakat is gondosan tartják. Sok sikerélményt ad nekem a lovasoktatás a mindennapjaimban, ezek közül is a kedvenceim, amikor látom, hogy a lovaglást újrakezdők mennyire örülnek, hogy visszatértek ehhez a sporthoz, és új alapokra építve legyőzték az esetleges félelmeiket.

Tiszteletben tartom a hozzám lovagolni járók idejét. Sok lovashelyen elhangzó szállóige, hogy a lovagláshoz a lóápolás is hozzá tartozik. Ez szerintem is így van, ugyanakkor, ha valakinek olyan sűrű a napi- és hetirendje, hogy "csak" egy edzésnyi időt tud a lovaglásra szánni, ebből nem csinálok problémát, előkészítem a lovat én az edzésre. A lóápolás és a felszerszámozás megtanulására pedig szakítunk időt, amikor alkalom adódik.

Gyakran elhangzó kérdés, hogy heti 1 lovasórának van-e értelme, elég-e. Értelme van, de hogy elég-e, az attól függ, mik a célok. Heti 1 alkalom elég arra, hogy apránként folyamatosan bővüljön a lovastudás, emellett pedig tökéletes alkalom elszakítani a gondolatokat a hétköznapok problémáitól. Tapasztalatom szerint a heti egyszer járó lovasok számára hosszútávon is élvezhető maradhat a lovassport, ennek kulcsa azonban a rendszerességben rejlik, különösen a kezdők számára. Amikor egy lóval foglalkozunk (mindegy, hogy földről vagy nyeregből), olyankor egy féltonnás, emberi nyelvet nem beszélő állattal kell összedolgozni - ez csak akkor működik, ha időt szánunk rá.

Mindemellett hobbiszinten kifejezetten ideális lehet a heti 2 edzés. A tanult technikák jobban rögzülnek, és a tapasztalat is sokkal gyorsabban gyűlik.

Aki pedig versenyzésen és/vagy saját ló vásárlásán gondolkodik, azt gondolom, heti 3-4 alkalomnál nem adhatja alább. Egy saját ló, csak úgy, mint a versenyzéshez szükséges finom illetve dinamikus manőverek igénylik, hogy az ember többet foglalkozzon velük heti 1-2 alkalomnál.

A lovaglás hálás sport - a belefektetett energiát és a megoldást kereső edzéseket idővel többszörösen visszaadja élményekben.

Csak western stílusú lovaglást oktatok, 10 éves kortól vállalok tanítványokat, kezdőket, haladókat és versenyezni szándékozókat egyaránt.